Nem tudom, hogy másnál is vihart kavar-e a fotózás, de nálunk a szülők nagyon fel vannak paprikázva, mivel totális lehúzásnak érezzük, ráadásul borzalmas képek készülnek. A privát kis protestálásom eddig abban merült ki, hogy nem rendeltem a képekből, mivel a gyerek borzalmasan nézett ki rajtuk, szája legörbülve, szinte már sírósan, a haja szanaszét, a ruhája csálé, mindezt megspékelve a világ legnyálasabb háttérképeivel. Mellesleg nem értem, hogy vizuális szakemberek miért gondolják, hogy a szülők nem látnak, totál defektesek, ízlésficamosak és megőrülnek a kiskutyás gyerekfotókért.
Erről jut eszembe, azt sem értem már, hogy a pelenkagyártók, miért cuki-mukinak gondolt állatkákkal díszítik a pelenkákat, mikor a kölkök még azt sem tudják, hogy a levegőben repkedő, időnként őket jól kupáncsapó valami éppenséggel a kezük. Akkor hogyan is értékelhetnék mondjuk a kismackót a pelenkán. Én néha tisztességből megmutatom a fiamnak, hogy ne legyen teljesen felesleges a marketingesek munkája, de eddig még nem fogadta ovációval a látottakat. Itt jegyezném meg, hogy szívesebben látnék mondjuk jó kis recepteket rányomtatva. Milyen klassz lenne, hogy mikor éppen csomagolom a gyerek popóját, közben olvasnám, hogyan kell sütni a kakaós csigát. Lehet, hogy kedvet is kapnék és az ebédeket a Huggies ihletné, vagy például a Rama szponzorálhatná a pelenkákat ... (Nem tartanám megvetendőnek izmos felsőtestek fotóját sem.)
Na, a kitérő után vissza az óvodába. Idén összefogtunk mi, szülők és hangot adtunk nemtetszésünknek, így képzeljétek, már majdnem mosolygós képek készültek és 3, azaz háromféle beállítás. Elképesztő! Sőt, a képek simán a csoportteremben készültek, így nem kezdtem el émelyegni a háttér láttán (habár a fotós állítólag teljesen ki volt készülve, de pont lesz..juk). Becsületemre legyen szólva, rendeltem is belőlük, íme ...
Az már tényleg görénység lenne tőlem, ha reklamálnám, hogy miért a háttérben feszítő macin van a fókusz, nem pedig a gyerek fején, így hát szám befog.