Anyósom előszeretettel csinál paradicsomlevest betűtésztával. Mindenki imádja. A gyerekek azért, mert édeskés és vicces, mi meg azért, mert a jó öreg menza feelinget hozza vissza. De nem is gondoltam volna, mennyire hálás leszek ezért, ugyanis Nóra mindig kérdezgette, hogy ez melyik betű, az melyik betű, míg egyszer csak azt vettem észre, hogy majdnem az egész abc-t ismeri. Majd eljött az idő, hogy szavakat íratott le velem, mint Nóra (természetesen), anya, apa, mama, Zolika stb. Aztán a múlt héten nagyban rajzolt, mikor végzett, rohant hozzám, hogy anya, leveled érkezett, nézd meg ki küldte! A papíron pedig ott virít: 
Kicsit girbegurba, de mégiscsak egy Nóra!
A másik, amiért hálás vagyok, de nagyon, az az adventi naptár! Ágitól kapott egyet télapóra, és simán megtanulta a számokat róla. Mondjuk a kétjegyűeket néha úgy mondja, hogy egy és kilenc.
Ma reggel pedig közölte velem, hogy anya, az órán van egy hetes, kettes és kisszék, hahaha. Ő dőlt a röhögéstől, hogy kisszék van az órán én pedig kipattantam, hogy hú bakker, elaludtunk. A pálcika, pálcika, kisszék, hóembernél azért ez mégis jobb ...
