Az utóbbi időben a kisasszony ontja magából a beszólásokat. Gyorsan néhányat rögzítek, mielőtt elfelejteném.
A nagy korcsolyaőrületben természetesen az EB-t sem hagyhattuk ki. Nekem a régi szép időket hozta vissza, mikor még csak egy csatorna volt és anyukámmal néztük a versenyeket és a gálákat. Hát most az én kis libuskámmal nézhettem, akinek nagyon tetszett, igaz, ő még a gyorskorcsolyát is tátott szájjal nézte, mindegy neki, hogy mi, csak jég legyen. Aztán egyik nap megkérdezte tőlem, hogy anya, a korcsolyás nénik miért ciciben és bugyiban korcsolyáznak? Olyan meztelenek! Még szerencse, hogy nem kell tüllben vinnem az edzésre :-)
Már egy ideje bevezettünk egy új szokást magunknak esténként. Lefekvés előtt van a mi nagy ölelésünk. Lakás valamelyik pontján (ez éppen az aktuális hangulatunk függvénye) az ölembe ül és szorítjuk egymást. Ilyenkor szokta a fülembe duruzsolni, hogy mennyire szeret engem, meg a családot, meg mindenkit. Imádom! Aztán az egyik este közölte azt is, hogy neki annyira hiányzik Kati mama, majd kisvártatva megszólalt anya, úgy hiányzom magamnak! Upsz, ez kijózanított :-)
De a legjobb az volt, hogy tegnap azt mondja anyósomnak: Mama, úgy simogatnak a szavaid! Micsodaaa??? Ezt honnan veszi? Most mondhatnám, hogy Azurammal mi már csak így beszélgetünk, de nem akarok ekkorát lódítani ...
