Még 16 éves koromban kaptam egy varrógépet és azóta varrok. Nem intenzíven, de mindent, amit kell. Legutóbb éppen azon mosolyogtam magamban, mennyire tipikus, hogy az ember mit varr. Először persze rucikat (különösen, hogy anno nem volt ekkora választék, meg hát pénz sem, így kénytelen voltam az önellátást választani), aztán az önállósodás első jele, mikor elkészül a függönygarnitúra az első lakásba. Majd jöttek a hastáncos ruhák, menyasszonyi ruha és végül az újabb függönygarnitúra.
Az anyaság fő ismérve pedig, hogy már varrni sem magának varr az ember. Készülnek a jelmezek. Most éppen az egér jelmez - kissé csajosan értelmezve - az évzáróra. Ezt már bombabiztosra varrtam, nehogy úgy járjunk, mint a sellőlánnyal a farsangi bulin.
És íme az egérkisasszony, aki nem győz illegni-billegni, pörögni-forogni az új cuccban:
