Malac mozgásos sztoriját legutóbb ott hagytam abba, hogy Z felállt és ült, de féloldalasan kúszott és nem mászott. Közben időpontunk volt egy Dévényes terapeutával, ami végül nem jött össze, ugyanis mondta a hölgy, hogy ha Zolika felállt, akkor ő már nem tud segíteni, a Dévény módszer addig tart, míg a gyerek fel nem áll. Hmm, nem lettem okosabb, viszont ajánlott egy másik vizsgálatot. Ekkor már sejtettem, hogy a fiamnak kiváló érzéke van a jó időzítéshez.
Újabb telefonok, majd újabb időpont, mire eljutottunk végre a "nagy" vizsgálatra (mindez május elején volt). Persze mondanom sem kell, hogy előtte néhány nappal a gyerek elkezdett mászni is, vagyis odamentem, letettem a kölköt, aki egy cirque du soleil-be illő performanszot mutatott be, így a hölgy egy "szerényebb" összegért közölte velem, hogy a gyereknek semmi baja, talán csak annyi, hogy gyengébb a lába mint a keze. De már ezt is csak azért tette hozzá, mert látta az arcomon, hogy valami bosszantót is szeretnék már hallani, ha hosszas tortúrák után eljutottunk ide és perkálok.
Egy szó mint száz, a fiatalember remekül mászik, kúszik (ami időközben szimmetrikussá is vált), kapaszkodva járkál és így mindent, de mindent szétszed és kipakol. Hajj, azok a régi szép idők, mikor a hátán feküdt - gondolta magában a lestrapált anyuka.