A kisasszonynak megvolt az első művészitorna-vizsgája (mi csak balettnak hívjuk, de remélhetően Erzsi néni nem botlik bele a bejegyzésbe). Nagyon nagy volt a készülődés, heteken át tartó próbák, jelmezek, színpadi próbák stb.
Aztán egyre vészesebben közelgett június 8-a, ami egy pénteki nap, mígnem az én kis libám szerda éjjel elkezdett borzalmasan köhögni, egészen hányásig, még az ágyneműt is le kellett cserélni. Na, gondoltam magamban, ennyit a vizsgáról. Kibekkeltük az egész telet és tavaszt, majd pont a vizsgára nem tudunk elmenni. Pont, ahogy lennie kell?! Aztán csütörtökön mindent bevetettem, amit csak lehetett és lássatok csodát, délutánra kutya baja sem volt. A főpróbára persze nem vittem el, mert gyúrtunk a nagy bemutatóra.
De megérte, mert nem csak tündér, édes, cukik voltak, de nagyon ügyesek is. Tessék kérem nézni ezeket a lábakat ...
Aztán a művésznőnek még arra is volt érkezése, hogy hálásan tapsoló közönségét mosollyal és integetéssel ajándékozza meg ...
