Az a reggel is ugyanúgy indult, mint a többi, aztán mosogatás után egyszer csak Nóri elém állt és megkérdezte, hogy elengedjük-e a Blanka barátnőjéhez bulizni a hétvégén, ugyanis most ünnepli egyéves szülinapját és nagyon szeretne elmenni. Ezt a döntést egyedül nem hozhatom meg - gondoltam magamban és egyben ez tűnt a legjobb időhúzási technikának - apával meg kell konzultálni, így időt kértem még és megígértem, nagyon gyorsan visszatérünk az ügyre és feltétlenül méltányoljuk, hogy mégiscsak a legjobb barátnőről van szó. Szegénykém kissé csalódottnak tűnt, de azt hiszem, megértette, milyen fontos átgondolni a nevelési elveket, mégis mikor kezdheti meg egy gyerek az önnálló szórakozást.
Végül beleegyezetünk azzal a feltétellel, hogy időben, lefekvésre hazaérkezik (egyedül) nem iszik alkoholt és miniszoknyát sem vehet fel tűsarkú bőr csizmával. Mi persze már napokkal előtte alig aludtunk az izgalomtól és nagyon felelőtlennek tartottam magunkat, hogy csak úgy, simán belementünk, hogy a lányunk bulizzon. Persze felhívtam a Blanka anyukáját is megnyugtatást remélve és puhatolózva, hogy mit tud az egészről, mire lehet számítani, majd beláttam, hogy nem kell annyira aggódni, bízzunk a gyerekekben.
Aztán képeket elnézegetve gyanítom, jó kis ereszdelahajam buli volt. Vad énekléssel és asztalon táncolással.
De a legnagyobb sikert a vagány Maci aratta, aki egyből a társaság középpontja lett, mindenki őt ölelgette (különösen az ünnepelt, most gondolkodom is rajta, hogy esetleg szóljak-e Blanka anyukájának, hmmm).

Ez a kép különösen magyarázatra szorulna ... szerintem ...
 

Másnap sokáig aludt a lányom, nyugodtan indult a reggel, majd reggeli után megkérdezte, hogy tarthatna-e esetleg ő is egy bulit? ...