Onnan veszem észre, mennyit nő a gyerek, hogy egyszer csak nem tudom ráadni a harisnyáját, pólóját vagy más gönceit. Persze egy darabig még nyújtogatom a cuccokat vagy a gyereket préselem bele, mert azt például nem akartam elhinni, hogy a 86-os harisnyákat már kinőtte, de mivel az ülepét már csak combközépig tudtam felhúzni, beláttam, hogy nem az én lábaimat örökelte (szerencséjére) és húzhatok 92-eseket beszerezni.
Múltkor el is mentem egy gyors harisnya- és pizsamabeszerző körútra. Találtam is a Zarában egy jópofa pizsit, csak hát hátul patentos volt. Gondoltam magamban, ekkora hülyeséget miért találtak ki, de mivel volt már ilyenünk korábban tudtam, hogy a látszat ellenére nem olyan nehéz a pelenkacsere (na jó, nem is könnyű), végül vettem belőle kettőt, mert alig lehet normális pizsiket kapni.
Aztán a napokban lányom segített rávilágítani, miért olyan nagyszerűek a furfangos, hátul patentos pizsamák
. Új szokása lett, hogy levetkőzik a kiságyban. Ahhoz már hozzászoktam, hogy reggel rendszeresen úgy találom a kiságyában, hogy a hálózsákból kibújt, de mostanra megtanulta az elöl patentosakat is szétszedni, aztán egy szál kistrikóban flangál reggel. És hogy tovább tetézze a vetkőzési kunsztját, este, ha nem vagyok elég szemfüles, pucéran aludna a gyerek, mivel szintén levetkőzik, így mindig rá kell néznem és újra visszabújtatnom a hálózsákba.
Mondanom sem kell, egyet nem tud csak levetni magáról ..., így ezt a kollekciót nagyon megkedveltem.
