HTML

Egy liba és egy malac

avagy Bucifejek felforgatják a környezetüket ...

Liba és Malac

Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Kids Birthday tickers

Friss topikok

  • ritucci: @StudioArt Photography: Ááá, nem volt életlen a maci tökéletes :-) de tényleg már ez a legkevesebb... (2012.01.05. 18:10) Óvodai fotózás
  • IAdri: Nagyon édes a kis lurkó és a nagylány!! :) Puszi nektek (2011.10.24. 11:17) Tudományok
  • IAdri: :))))))))))))) csúcs szuper képek!!! (2011.10.24. 11:15) Pillanatképek
  • Ildi-go: Én azt hittem először, hogy Nóri képét keverted ide. (2011.10.19. 22:22) Keljfeljancsi
  • Ildi-go: Te jó ég! :D (2011.10.19. 22:20) Nem, én sohasem ...

Vírusok lefegyverezve

2009.06.01. 17:38 ritucci

Túljutottunk a nehezén! Nóri szép lassan elkezdett enni pénteken, minden etetéskor néhány falatocskát, aztán szombaton már felfalta a korábbi adagokat, de azért igyekeztem még lájtos menüsorokkal táplálni, míg a pocija is erőre kap.
Mostanra pedig csak egy-egy kis köhécselés maradt, valamint este kiszippantom az orrát.

Takonykórokkal már eddig is küzdöttünk, meg más apró-cseprő nyavalyákkal (kivéve az ótvar, amiről már összeszedem a bátorságom és írok néhány sort), de most, amikor 40 fokos láztól reszketve feküdt a padlón (holott már benne volt a lázcsillapító), majd rohantunk az ügyeletre, hát nem volt semmi.

A fotón a hurkapálcikalány látható a kényszerböjt végére.

Ami viszont nagy tanulság volt nekem, hogy ez a csöpp gyerek olyan hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Kissé nyűgösebb volt a szokásosnál, de semmi drámai, minden szert szépen bevett (homeós bogyókat), na jó, a lázcsillapító kúpot nem szerette, meg egy kis rábeszélésre ugyan, de ivott folyamatosan és sokat. És nagyon gyorsan fel is épült.
Ők még ösztönösen tuják, hogy mire is van igazából szükségük, és felfogtam agyilag, hogy a nemevés az abszolút segítette a gyógyulását, de mikor láttam, mennyire elgyengült és szó szerint nem tudott felmászni az etetőszékbe, annyira erőtlenné vált, akkor már az észérvek sem nyugtattak meg. (És bevallom, annak is nagyon örülök utólag, hogy nagy ijedtségemben nem nyomtam tele az ügyeleten felírt antibiotikumokkal, habár ha nem jön ilyen gyorsan felépülés, természetesen beadtam volna, sőt a homeopátiás doktor nénink mondta is, hogy ő időben jelezni fogja, hogy mi az az eset, amikor szükség is van rá. Szerencsére ez nem az volt.)

Egyszóval jól vagyunk, köszönjük!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ritucci.blog.hu/api/trackback/id/tr501157248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildi-go 2009.06.04. 22:56:01

Az anyák hősök! Na és a gyermekeik is.
Olvasva soraidat felsejlett bennem, mikor Lidi lányom másfél évesen szalmonellás lett és négy napig 40 fölötti lázban fetrengett étlen, szomjan hányva, f...va.
Szerencsére gyermekeink nyom nélkül kiheverik ezeket a bajokat, bennünk is csak a rémület emléke marad. :-) Örülök, hogy jól vagytok!