Ráleltem a legtökéletesebb eszközre, amely leköti a gyereket úgy, hogy közben mesél (mármint a gyerek), és nem mozdul el a helyéről, amit ugye az ilyen Nóra féle perpetuum mobilékről elég nehéz elképzelni.
Mikor jöttünk haza a nyaralásból vasárnap délután, természetesen a legrosszabb időpontban, mivel máshogy nem tudtuk kisakkozni az időzítést, naná, hogy bekaptunk egy nagy karambolt is, így hiába kompoztunk át Tihanynál, lerövidítendő az utat, rengeteget kellett araszolnunk. Na, az egy dolog, hogy az Ádámot nem sikerült időre hazaszállítani, de igazából azon tört ki a frász, hogy mit fogok kezdeni a Nórával, merthogy kb. 1/1,5 órás autóutakra van hitelesítve, és ez a dugó elején le is járt.
Először sikerült megetetni, majd a teljes Boribon repertoárt többször átolvastuk és még a napszemüvegemet is odaadtam neki, holott tudtam, hogy ez veszélyes terep, mivel legutóbb az egyiknek a szárát lepusztította ez a kis haramia. És még mindig csak Siófok magasságában dugultunk. És amikor már hajigálta összevissza a macikat, babákat az autóban és tépte ezerrel a biztonsági övét, hogy ki akar szállni, akkor elővettem a fényképezőt, hogy megörökítem ezt az eszeveszett tombolást is (legalább bemutatom az ördögi nórát), de nem sikerült, mert elkérte a gépet is és lám, a fotónézegetés teljesen lekötötte, ráadásul mindegyiket kommentálta, hogy ki van rajta, mit csinál ... És a non plus ultra, hogy véletlenül megnyomtam egy automata képnézegető gombot és a gyerek hazáig elvolt vele!
Azóta autózás alkalmával szívesen bevetem a trükköt, pláne, ha kettesben utazunk a lányzóval kicsit hosszabban.
