Na, ez az a traktor, amely Nórit a totális öröm és lefoglaltság állapotába kergette húsvétkor.
Ha mondjuk fekete-fehér kép lenne, simán elmenne az ifjú, lelkes, hazájáért dolgozó kommunista aratáskor címmel.
Szóval, megkapta ezt az örökölt traktort, csakhogy nem tudja még hajtani, igaz, a lába épphogy, de eléri a pedált, viszont azt az összetett mozgássorozatot, miszerint hol az egyik, hol a másik lábbal kell egyet tekerni, még nem sikerült abszolválni, így marad a lelkes tologatás, amely nem éppen derékkímélő senkinek, vagy (és mi ezt választottuk) Ádám ráült a traktorra (kb. úgy nézett ki rajta, mint Gulliver egy liliputi traktoron) Nóri pedig beült hátra a vontató kocsiba, és így szágudloztak. Egy 10 éves kiskamasznak elég nehéz elmagyarázni, hogy óvatosan hajtson, így maradt az őrült tekerés, miközben Nóri meg nagyon élvezte az iramot, néha a kanyarban megpadkázták az út szélét, olyankor egy bamm felkiáltással nyugtázta a lányom a történteket. Ha pedig leállt ez a metálos traktorozás - mondjuk, hogy Ádám is vegyen egy kis levegőt - akkor egyből mé-mé (értsd: még-még) felkiáltással kikövetelte magának a folytatást. Ezt órákig tudták művelni...
