Most csak egy gyors bejegyzésre futja, ugyanis sajnos megtalálták Nórit újra a vírusok, valami torokfájós, orrfolyós, lázas cucc.
Az történt, hogy tegnap hoztam haza nagyiéktól, és a kocsiban elaludt (ami már furcsa volt nekem). Aztán otthon megnéztem a lázát, mert gyanúsan meleg volt. Már 39,3-at mutatott, így azonnal nyomtam belé nurophen lázcsillapítót, de semmi hatás, így rohantunk az ügyeletre, de addigra már 40 fokot mértem. Képzelhetitek, hogy éreztem magam, végigbőgtem az utat, persze tudom, hogy csak az első eset viseli meg ennyire az embert, de én teljesen ki voltam. A zuram bezzeg nagyon klasszul viselkedett, még a kúpot is ő adta be éjszaka, mert én nem mertem, habár ma nekem is meg kellett tanulni.
Ja, és még annyit, hogy nálunk is megtörtént az első együttalvós éjszaka, ugyanis tüzelt a kis teste, és nem mertem magára hagyni. Semmit nem aludtam, úgy pörgött éjszaka, mint a ringlispil, hol a feje, hol a lába, hol a feneke volt az arcomnál, néha be sem tudtam azonosítani a pozícióját. (Pont tegnap beszélgettem Dórival a gyerekkel való együtt alvásról mert ő imádja, hát én nem szeretném megismételni, pláne nem így. Maradok a hétvégi délutáni együttszunyókálásoknál.)

Szemléltetésül pedig egy ilyen kis bágyadt, tetővel babráló fotó a beteg Nórcsikáról.