Azt mondja ma a lányom, hogy festőművész lesz (csak úgy, hirtelen eszébe jutott a reggeli öltözködésnél). Erre mondom neki, hogy te kis festőművész, emeld fel a karodat, hogy a pizsidet lehúzhassam! Egyszer csak rámszól, hogy nem, anya, nem kis festőművész, hanem nagy festőművész!
Ok, ennyiben maradtunk :-)
Mellesleg elárulom, hogy a színeket még mindig nem tudja 100%-osan, néha úgy érzem, hogy a hangulatától, vagy a szeszélyétől függ, hogy éppen fel akarja-e őket ismerni, habár a rózsaszín valahogy mindig sikerül neki, érthetetlen ...