Néha teljesen elájulok, hogy milyen okos a gyermek - meg úgy általában a vele egykorúak -, számomra hihetetlen gyorsan megjegyez dolgokat, olyan szavakat használ és ráadásul helyesen, amit fel sem tudok idézni, vajon mikor hallhatott, az agya tisztára mint egy szivacs.
Aztán vannak esetek, mikor csak ülök és azon töprengek, hogy remélem, legalább egy érettségiig futja az én kis lüke lányomnak, és remélem, ha már okos nem lesz, legalább a haja kinő egyszer rendesen, és lesz hozzá egy némileg helyeske pofija.
Mondom ezt azért, mert például a színeket egyszerűen nem tudom megtanítani neki. Már minden formában próbálkoztam, mesekönyvvel, bábozva, teregetés közben, tanárnénisen stb., szóval minden lehetséges alkalmat megragadok, hogy a színeket átvegyük és nem, és nem, és nem megy. De még véletlenül sem találja el. Aztán a legújabb trükkje, hogy rávágja mindenre, hogy piros (mondjuk annak már lehet örülni, hogy legalább egy színt nevezett meg). A legutóbb például a zöld felsőm és a barna nadrágom volt piros. A sárga pöttyös labda is simán piros nála meg a valóban piros is.
Még hagyok időt, hogy mélyítsük a tudományát, de azt az opciót, hogy esetleg festőművész legyen a lelkem, már elvetettem.
