Nóri egyik kedvenc, művészi ambícióit kiteljesítő elfoglaltsága a kifestők színezése.
A szeánsz úgy zajlik nálunk, hogy egyszer csak megjelenik a színes ceruzás dobozzal, anya, gyere rajzolni felkiáltással. Majd nekilátunk és végig rajzoltat velem egy teljes állatcsapatot, néniket, bácsikat, autót, virágokat, valamint az elmaradhatatlan pont, pont vesszőcskét. Aztán előkerül a kifestő füzet, ahol nekilát az ábráknak.
Az első próbálkozásokban, kifejezett lábfetisiszta hajlamokat véltem felfedezni, tessék, illusztrálom:
Aztán mikor már a kifestő füzet összes képén található összes lábat kifestette, rávezettem, hogy próbálja meg a teljes alakokat ceruza alá vonni. Ez lett az eredmény:
Talán az utóbbi kép már elég nagy előrelépést mutat, habár itt meg darkmetálos hajlamokat lehet felfedezni.
A jelenben pedig ott tartunk, hogy egy-egy terület saját színt kap, így most már azt gyakoroljuk, hogy a határokon kívülre ne fusson a ceruza, és elvétve sikerül is neki.
Viszont annyira rákapott a kisasszony a színezésre, hogy ha tiszta lapra rajzol, akkor is satírozza ezerrel a papírt és a körön kívül más alakzatokkal nem is próbálkozik.
Mikor megkezdi majd az iskolát, a tanárnők döbbenten fogják nézni, hogy ez a gyerek satírozva rajzolja a betűket, én pedig magyarázkodhatok nekik, hogy annyira szerette a kifestőket kiskorában ...
