Valamilyen csodával határos módon idén Nóra nem tündérhercegnőkirálylány akart lenni, hanem sellőlány. OK, nem állítom, hogy a kreativitás csúcsa és hogy döbbenetesen távol vagyunk az előbb felsoroltaktól, de legalább a szárnyakról leakadt egy időre.
Így nekem jutott a feladat oroszlánrésze, mivel meg kellett varrnom a jelmezt. Nóra kiválasztotta a csoda anyagos dobozból az épp tökéletes flitteres, ezüst, valamint a "naná" rózsaszín anyagot. Még egy organza rózsát is csináltam, hogy minden tökéletesen passzoljon.
Farsang reggelén pedig nagy volt a készülődés, full smink, még a kézre is került egy vízicsikó és egy teknős. És íme, a képen látható a teljes szett. Aztán az oviba is én vittem, hogy minden tökéletesen álljon rajta. Persze minden más kislány tündér volt és annak variációja, az 1 m2-re eső szárnyak száma újra az egekbe szökött, de annyira édesek voltak, hogy csak na. Csináltam néhány fotót, aztán teljes nyugalomban hagytam el a helyszínt.
Délután pedig jött a feketeleves. Kiderült, hogy körbejárták jelmezben az ovit, mikor is malőr történt, mert valaki rálépett a sellőlány egyik farkára, ami azonnal megadta magát. Nóra, teljesen ki volt borulva, hogy ő a félfarokkal fel sem veszi a ruhát, hagyjam békén. Különben is rossz ötlet volt a sellőlány, jövőre tündér lesz!
Azért én is levontam a tanulságot, ezentúl bombabiztos jelmezeket fogok varrni.
