Már hetek óta hegyezem a virtuális ceruzám, hogy megírjam végre, az ifjú ember mászik, felül és feláll. De az én malacom nem mászik, nem ül fel és nem áll fel. Ellenben deszantos katonákat megszégyenítő módon kúszik, igaz, kissé féloldalasan, viszont nagyon gyorsan. Bármely pontján legyen is a lakásnak, amint bekapcsolom a számítógépet, két pillanat múlva ott terem és ráröppen a mobil internet stickerre. 
A helyzet számomra furcsa, ugyanis ilyenkor a kis libám már rég mindent produkált (persze nem akarom összehasonlítani a két gyereket, de valamihez csak kell viszonyítani). A védőnő javasolta is, hogy nézze meg egy gyógytornász ezt a féloldalasságot, így jövő héten már okosabb leszek. Bízom benne, hogy nincs nagy gáz. Én arra tippelnék, hogy a felsőteste már rég abszolválta volna a dolgokat, csak a lába nem tudja tartani a ritmust, ezért például kutyázásnál egy idő után mindig kicsúszik. Pont olyan mint egy újszülött csikó, aki próbál felállni és mindig összecsuklik.
Azonban úgy látom, hogy a fizikális teljesítmények hiánya nem töri le a fiatalembert, mert óriási hangsúlyt fektet elméje pallérozására. Állandóan a könyveket bújja és ha rábukkan egy-egy gyöngyszemre, hangos felolvasást tart nekem. A baj csak az, hogy ezek a modern könyvek mind ugyanarról szólnak, nana, nene, dada és eöe... ki érti ezt, bezzeg a mi korunkban ...
