Ahogy a nagykönyvben írják, 6 hónaposan elkezdtük megkóstolni a felnőtt ételeket. Először egy kis almalé (persze bio és frissen préselve). Az első kanál után Nórinak döbbenet ült ki az arcára és szinte rá volt írva: "anya, ezzel most mit akarsz?" Próbáltam még egy kiskanállal kínálni neki, de az már nem sikerült, száját többé nem nyitotta ki (érdekes, most milyen gyorsan megtanulta csukva tartani).
Sebaj, anya nem keseredik, másnap újabb próba, és lám, eljutottunk 2 kiskanálig.
Kipróbáltuk a pohárból kortyolgatást is, de az üveg nyalogatása érdekesebb volt, mint maga az almalé. Aztán mindig egy-egy kanállal több ...
Azóta is ilyen lassú, komótos tempóban haladunk. 2 hét elteltével, azonban már megeszik (jobb esetben) 100 gr alma-banánt. Persze hívtam a védőnőnket, hogy normális-e ez a tempó, mivel a barátnőm kislánya legszívesebben már a 3. nap egy egész almát és banánt is megevett volna ... állítólag a mi tempónk sem rossz, van ilyen is, hát akkor ízlelgetünk tovább ... A sláger még továbra is a szopizás!