Ezt a parát!

Az egész úgy kezdődött, hogy vasárnap volt a keresztelő. Eleve furcsa volt az idő, árnyékban hideg, napon meleg és ezerrel fújt a szél is. Ilyenkor felöltözni végképp nem egyszerű, hát nekem nem sikerült. A templomban még nem is volt gond, de utána együtt ebédelt a család, és az étteremben nagyon hideg volt. Az izgatottságtól és jövés-menéstől nem is igazán éreztem, csak azt láttam, hogy a család fele már kabátban ücsörög. Nórit is igyekeztem jól betakargatni, figyeltem a kezecskéit is, de semmi gyanús nem volt.

Estére egyszer csak éreztem, hogy totál náthás lettem és a tejem is lecsökkent, másnap még az ágyból sem tudtam kimászni, azonban megnyugatott, hogy a kiscsajnak semmi baja (gondoltam is, hogy csak én voltam a lüke). Tejem jóval kevesebb volt és aztán estére neki is elkezdett folyni az orra ... na ekkor jött az igazi rémület ... Most mit kell tenni? Megfertőztem, vagy ő is meghűlt? De hát az anyatej nem véd? (Különösen, hogy az egész telet és influenzás időszakot vígan átvészeltük, holott apuka 2x is lebetegedett.) Hmmm...

Dokinéni javasolt egy homeopátiás szert, gyorsan elrobogtam a patikába, és beadtam, bevettem. Én mára jobban is lettem, azonban Nóriból óránként kell porszívózni a szmötyit. Azt az ordítást! Pedig tudom, hogy nem fáj neki, és már ő is tudja, hogy gyors és még jobb is utána, illetve mindig megbeszélem vele, hogy mi fog történni és nem is olyan rossz dolog, de akkor is szörnyűség. Eleve nekem még nem megy egyedül, ez kétemberes feladat. Borzasztó hangja van, gyerek ordít, kapálózik és én meg úgy érzem magam, mint egy kínzó.

Szegény gyerek! Olyan tehetelennek érzem magam. Szerencsére a tejem visszajött, így most abban bízom, hogy picit javul a szopikázástól is.

Ami viszont érdekes, hogy a hangulatán nem veszek észre semmit, folyamatosan vigyorog, gügyög, pörög a földön, próbálkozik a mászással. Talán egy kicsit többet aludt ma napközben (ja! és az éjszakát így is átaludta, pedig az urammal már készültünk az éjszakai orrszívásokra), de semmi más változást nem látok rajta. Lehet, hogy én parázom túl a dolgokat? Mindenestere remélem, mihamarabb kigyógyulunk!