Megszületett Nóri első produkciója.
Tapsi-tapsi!
Amint elhangzik a vezényszó, kis kezeit összecsapja (ami néha sikerül, néha nem, az utóbbi esetben inkább légyhajkurászásra hasonlít a mozdulat). Először azt hittem, hogy véletlenül sikerült, de persze teszteltem és a legváratlanabb, leglehetetlenebb helyzetekben mondtam neki, hogy tapsi, jött is egyből a válaszreakció :-)
Most keményen elkezdtünk gyúrni a "pá-pá"-ra ...

Egy másik újdonság, hogy szombat óta megeredt a nyelve. Nagyon sokáig csak annyit mondott, hogy hőőő, azt is jó mély hangon (ezért ő lett a lovag, aki azt mondja, hogy hő). Aztán egyszer csak felfedeztük a bü-bü-bü-t, azonban mostanra folyamatosan, sokáig és hangosan mondja az előzőeket, továbbfejlesztve gyá-gyá-gyával és dá-dá-dával. Ráadásul ha csöndben van, és beszélünk hozzá az ő kiejtésével (tudom, ez nagyon idióta egy felnőttől, de olvastam, hogy igenis dajkanyelven is kell a csecsemőhöz beszélni), akkor válaszol nagy mosolyogva.

Hát egyelőre ennyi, még nem hosszú a lista, de haladunk ...