Miről ismerszik meg a blogot író kismama?
Vészhelyzetben az első, ami eszébe jut: Úristen, hol a fényképezőgép?
Na, én is eljutottam erre a pontra, így a mai harcos reggelünkről is gyorsjelentést tudok írni.
Szokásosan indult a nap, és sajnos bevallhatom, mostanában szokásossá vált módon is folytatódott. Fél 8-kor ébredés, reggeli szopi, egy kis pakolás az éjjeli szekrényben. Ez utóbbi minden reggel ugyanolyan izgalommal tölti el a Nórit, mintha még sohase látta volna, hogy mi van benne, mit lehet belőle elővarázsolni. Majd öltöztetés és közben a pelenkázó hurrikánszerű feldúlása. Ha megvannak a krémes tubusok, pechemre már le is tudja pattintgatni a tetejüket, így ma egy újabb adag popsikrém tesztelés volt (és nem hiszitek el de már csak azt vettem észre, hogy nyakig krémes a gyerek). 
Persze az egész akciót egy anyaféle jó nagy takarítás zárja le. Aztán a lelkem kicsattog a konyhába, ahol klasszul kinyitogatja már a szekrényajtókat, így jöhet az újabb pakolás:
aztán szépen én is nekilátok (ezt naponta kb. 3-4x eljátsszuk, csak néha másik szekrényt ürítünk és pakolunk). Aztán mikor végre apukával egy kávét meg szeretnénk inni, akkor a gyerek kap némi majszolnivalót, így van uszkve 10 perc pihegési időnk, de mondanom sem kell, a szabadság árát ekkor is megfizetem egy kis morzsatakarítással, hogy miért, íme ...
Ez az egész most egy röpke másfél órás reggeli történetecskénk riportja volt és még azt sem tudom mondani, hogy máskor máshogy indul a nap. A gyermekem igazi haramia lett. Ezek után bátran kijelentem, hogy a legjobb gyerek az alvó gyerek (most is éppen szunyókál, hurráá)!
