Mondanom sem kell, rengeteg klassz ajándékot kapott Nóri szülinapjára, köztük jó kis játékokat, aminek éppen ideje volt, ugyanis úgy vettem észre, mint ahogy a ruhákat is kinövi, a játékokat is túlnőtte a gyerek. Ahogy okosodik, már nem elég rázni a csörgős cuccokat, meg felhúzni a zenélő macit.
Mostanra kezd értelmet keresni a játékokban. Így történhetett meg, hogy mióta rájött, az egyik játéka arra szolgál, hogy különböző formájú nyílásain különböző formájú geometriai egységeket kell behelyezni, a lakásban is felfedezett a játékhoz hasonló nyílásokat és belehelyezhető tárgyakat. Így került a mobiltelefon és cumisüveg a szemetesbe, illetve cipők, játékok a szennyestartóba. Én meg próbálom elmagyarázni, hogy ez nem ugyanaz ...
A szülinapi ajándékok legkreatívabb díját Kriszti keresztanyu kapta a Sünijátszóház bérletért, amelyért Nóriénál már csak az én lelkesedésem a nagyobb.
Tőlünk pedig élményt kapott ajándékba (Ádám, a bátyja szerint ez kitolás vele): elvittük az állatkertbe. Gyönyörű napfényes vasárnap volt, gondoltam, a délelőtti alvást letudjuk az autóban, aztán a frissen ébredt gyereket megismertetjük az állatokkal. Ebből persze az lett, hogy autóban nem volt alvás, majd a kilométeres sorbanállás alatt sem, míg végül bejutottunk és épphogy elértünk a zsiráfig, a gyerek elaludt. Mondjuk, az sem elhanyagolható, hogy ekkor mi legalább jót
kávéztunk, napoztunk.
Aztán mikor felébredt a gyerek, körbejártuk, megnéztünk mindenféle állatot és lelkesedés helyett inkább hűvös eleganciával szemlélte a dolgokat. Kivéve talán a halakat és fókákat (nekem is ez a kedvencem) ... egy kicsit szórakoztattuk magunkat is ...