Tegnap, Nórinak - az 1 évesnek - orvosi jelenése volt születésnapja alkalmából. Persze csak a szokásos rutinvizsgálat, ahol lemérték, megmérték, megnézték, meghallgatták. Most lett volna esedékes az ingyenes pneumococcus oltás is, ami valóban ingyenes lett, csak nincs (hát így mennek a dolgok az egészségügyben), majd talán egy hónap múlva.
De azért a paraméterekről, így évforduló alkalmával érdemes megemlékezni: 77 cm magas, 8480 gr nehéz - és valóban, már tényleg elég nehéz cipelgetni, még jó, hogy jár már a lábán - 44,5 cm fejkörfogat kontra 46 cm-es mellkas (habár a héten picit megijedtem, mert a Dóri által amerikából küldött 1 éves sapka pici lett rá, na gondoltam, ha megint nőtt a feje ...) 19-es láb, 5 fog (alul 2, felül 3 pánsípszerű méretekben). Haj, vagyis pihék a fejen továbbra is elenyésző számban.
Aztán megbeszéltük a dokinénivel, hogy mindent szépen csinál, sőt még többet is, mint ami a fizikális adottságok nyújtotta lehetőségekből adódik, azonban a szellemi képességeire panaszkodtam kicsit. Erre feltette nekem azt a gyilkos kérdést, hogy anyuka, mit beszél a Nóri, na épp ez az, feleltem, semmit az apu-n és ádá-n kívül. Aztán gyorsan előkapta a kis listáját, hogy mit kell az 1 éveseknek nyújtani, és a hol kérdésre válaszoláson kívül igazából mást nem is találtunk, ami hibázna, erre dokinéni megjegyezte, hogy hát apuka sem beszél sokat (pedig csak egyszer találkoztak).
Este mikor meséltem Azuramnak a sztorit, nevetett, lám az ő lánya ilyen kis filozofikus alkat, és nyugodjak meg, mindent ért, csak nincs kedve válaszolni (na nem nyugtatott meg). Aztán nagy belelkesülésében (gondolván gyakorlatozik egy kicsit) megkérdezte Nórától, hogy hol az anya?, mire lányom csak annyit felelt, hogy háp! Na persze Z jót röhögött, én meg nem, inkább fejlett humorérzékének tudtam be az ügyet, mintsem kiváló asszociációs készségének.
A kép nem illusztráció (dokinéninél még nem fotóztam, habár ennek is eljöhet az ideje), de magáért beszél, ők így kommunikálnak ...