Elöljáróban csak annyit, hogy nagy szerencsém, hogy a kisasszony még nem tud olvasni, mert ezért a bejegyzésért feltehetően kitekerné a nyakam. Én legalábbis ezt tenném fordított esetben ...
Tehát. Történt a minap, hogy délután mentem Nóriért az oviba, de már végeztek az uzsival, így kint lógtak a kertben. Kutattam a szememmel mindenhol, de nem láttam őt. Mivel nagyon rendesek a kis lurkók a csoportban, és látták tanácstalanságomat, gyorsan elkezdték sivítani, hogy Nóriii, az anyukááád! Rekació semmi. Én továbbra sem látom a kis libám. Még hangosabban kiabálnak a többiek, mire egyszer csak megpillantottam a Nóri mellényét és benne a kisasszonyt, aki mit sem hallva (pedig az ő nevétől zengett az egész udvar) háttal ült a faházikó ablakában, lábát lóbálgatva és gesztusaiból ítélve éppen vihorászva egy másik szőke fejjel. Mire tudatosult mindez bennem, végre ő is feleszmélt, hátranézett, kipattant az ablakból és hozzám rohant, majd intett, hogy hajoljak le és belesúgta a fülembe, hogy anya, mi összeszerelmesedtünk az Áronnal! Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, még egy gyors pillantást vetettem az ablakban vigyorgó szőke hercegre, majd valami olyasmit rebegtem, hogy örülök, de menjünk gyorsan, a mama vár minket.
Huh. A lányom szerelmes. Hát erre még nem számítottam, pláne arra, hogy ilyenkor állnom kell a sarat. Mikor már úton voltunk a mamához és kezdtem higgadni, azért megkérdeztem, hogy történt az eset. Elmesélte, hogy az Áron milyen gyors, ő a leggyorsabb fiú és neki ez nagyon tetszik. Egyszer már utol is érte. Nóra jóváhagyásával a mamát is beavattuk a sztoriba, aki finoman kioktatta, hogy a fiúk után nem szabad szaladni. Nóra ezzel vitatkozott egy sort, mert szerinte igenis az ilyen gyors fiúkat el kell kapni, az nagyon vicces már itt elrontjuk, mi csajok.
Ez pedig pont egy olyan "szerelmes vagyok bevallós" fotó, egy a témához illő felsőben.
Ja, és az új frizuráról még nem is esett szó, de ez egy másik történet. Fúú, de le vagyok maradva ...
