Az Uram ma kijelentette, hogy a gyermeknek egy életszakasza lezárult, vége a csecsemőkornak és már igazi embergyerek, ugyanis szerinte óriásit nőtt és kiült rajta némi értelem (azért kedves tőle).
Aztán eszembe jutott hogy van nekem egy korai gyöngyszemem, amikor még igen kétségesnek láttam azt is, hogy a gyermek valaha össze tudja majd adni az 1+1-et (igaz, még most sem tudja, de látok rá reményt). Nóri itt 6 naposan küzd a mimikájával néha kissé besenyőpistabácsisan: http://www.indavideo.hu/video/Nora_osszeszedi_az_arcat No, anyuka sincs igazán a humoránál, ha lehet, hang nélkül nézzétek, de hát néhány nappal a szülés után csak megbocsátjátok nekem, különösen, hogy akkor még olyan érzékeny voltam a hormonviharok miatt, hogy alapban minden filmen zokogtam, de még a gyerek ruháin is meghatódtam vasalás közben.
De visszatérve a bimbózó értelmű Nórámra, képzeljétek, már feladatokat teljesít. Tehát nem csak véletlenül, vagy ösztönből csinál dolgokat, hanem megért és végrehajt (csak nehogy vérszemet kapjak). Például hoz-visz kérésre, be/visszapakol, legnagyobb kunsztja pedig a mosógép parancsszóra történő indítása ill. mondja, hogy pfuj, ha bekakil.
Itt például kiadtuk neki parancsba az erkélybútorok lefestését, de azt hiszem, túlzásba estünk, mint azt az arckifejezésével is tudtunkra adja.
