azaz kétszáz kilométer választott el minket Nórától a hétvégén!
Hát igen, úgy gondoltuk, hogy eljött az idő, és szükségünk van az urammal egy édes- kettesben eltöltött hétvégére, így hát Bucifejet leadtuk Kati mamáékhoz. Persze már napokkal előtte magyaráztam, hogy anya és apa elutazik, de hamarosan visszajövünk és addig ő a nagyszülőkkel ... bla-bla ... meg olyanokat, hogy cici addig nem lesz, de utána majd újra, ne aggódjon, addig is fejek és mindent megteszek, hogy a lehető legjobb termelési és minőségi hozamot biztosítsam neki (egyébként ekkor meg is tanulta, hogy 'tci-tci').
Persze a gyerek imád a mamánál lenni, mert ott lehet a kertben rohangálni, szombat hajnalban piacra menni, van Giorgio kutya, akinek lehet mondani, hogy vau-vau meg dzsodzso (ja, ezt is mondja) aztán ha közeledik, spuri van előle, mert hát ő - valljuk be - még csak szájhős. Egy szó, mint száz, jó dolga van, na! (Ennél már csak anyának van jobb dolga, mert reggel visszabújhat az ágyba, nem kell főzni és mindig lehet délután is kicsit szunyókálni, így abszolút önzetlenül imádok én is kint lenni :-))
Szóval a hétvégénk fantasztikus volt, és be kell vallanom, jó volt a gyerek nélkül, habár azt nem mondhatom, hogy eszembe sem jutott, talán csak annyit, hogy nem minden percben. Igyekeztem nem félóránként haza csörögni, így reggeli és esti bejelentkezések lettek, és persze minden a legnagyobb rendben ment.
Reggel és este kapott cumisüvegből tápszert - amit ugye tőlem eddig sohasem fogadott el - most simán megitta, az alvás is pont úgy ment, mint máskor, szóval meg se kottyant neki, hogy nem voltunk ott. De azért az rosszul esett, hogy meg sem említett, ki sem ejtette, hogy anya vagy tci-tci vagy bármi hozzám köthető hangutánzót.
Azt hiszem, el kell kezdenem lelkiekben készülni, hogy nemsokára kirepül a gyerek a szülői házból.
