Leszögezhetem, hogy a Nóra kedvenc időtöltése a lovaglás - még a cipőkanál-sétáltatást is beelőzte - és erre a célra mindenféle eszközt és személyt kihasznál.
Természetesen az első számú kedvenc a bambaképű hintaló (búsképűnek hívom, de mivel teliszájjal vigyorog a ló, mégsem nevezhetem búsnak, habár a szemei olyan szomorkásnak tűnnek), utána jönnek a járgányok, úgymint a motor és az autó, majd a különféle dobozok, játékok, sámlik stb.
Azt meg kell említenem, hogy a motort és az autót már hajtani is tudja, na jó, egyelőre még többnyire tolat, nyilván az könnyebb neki, de azért előre is elég kitartóan próbálkozik.
A hintalovat pedig már olyan erővel hajtja, hogy néha azt hiszem, fejjel nekiszáll a járókának (tényleg, majd felveszem videóra). Lehet, hogy ő így vezeti le a feszültségét, mondjuk miután teljesen kikészült, mert tízóraira almát kapott és nem mandarint, vagy esetleg az alvócicája ki lett mosva, vagy sorolhatnám még a rengeteg bosszantó dolgot.
De tovább tudja még cifrázni ám a lovaglósosdit, mert ha mondjuk fogom magam és lefekszem mellé a földre vagy csak leülök, tuti, hogy abban a pillanatban rám mászik és lovacskázik. 
Aztán ha elmegyünk vendégségbe, az első dolga az, hogy lovaglási alkalmatosságot keressen a lelkem. Múltkor a Botinál szerencséje volt, mert egy komplett kék lovat talált, aztán ahogy az a gyerekeknél lenni szokott, egy bolond százat csinál alapon mindenkinek ringatózási vágya lett :-) íme a dokumentáció Botival és Dylannel ...
