Vasárnap elmentünk Budakeszire a vadasparkot megnézni. Előrelátó anyuka módjára szépen felszerelkezve érkeztünk babakocsival és a nélkülözhetetlen kismotorral. De végül a gyerek kb. 5 percet ült a babakocsiban és szépen gyalog jött velünk (de legalább a motort és az élelmet tudtam tolni benne), aztán mikor elfáradt, az apja felkapta a karjára így...
Ők ugyanis mindig így közlekednek, igaz, kiskorában pont akkora volt Nóra, mint az uram alkarja, azóta kissé kinőtte, és én csak abban bízhatok, hogy mondjuk az oltár elé már nem így vezeti.
Az állatok közül egyértelműen a kecskék arattak sikert Bucifejnél, ugyanis egész túrán végig mekegett, hogy meeee. Még a bölényt is meeee-vel üdvözölte, de valahogy nem hatotta meg a jószándék (egyébként szegény bölények annyira csoffadtak, nem tudom, hogy most tényleg vedlenek, vagy egész évben ilyen rondácskák). Szavakat is tanultunk, mint a gólya, szarvas, farkas stb.
Úgy láttam, hogy még csak a nagyobb állatok érdekelték, mert például hiába álltunk a bagolyketrec előtt, szerintem észre sem vette. 
Jól kitikkadt a végére, de már látható, hogy egyre többet ért az ilyen programokból.
