Tegnap délután kinézek az erkélyről, és a lányom pelenka nélkül, csupasz fenékkel, egy szál bodyban rohangál kurjongatva az udvaron. Mama levetkőztette, mert nagyon melege volt, Nóra meg nagyon élvezte az új érzést. 
Mondjuk, valóban nem irigylem ezeket a kis pisiseket, hogy ilyen hőségben dunsztkötéssel a fenekükön kell rohangálniuk egész nap.
Nóra pedig annyira örült a szélben lengedező popsi fílingnek, hogy alig tudtam rábeszélni, öltözzön fel, de végül az a nyomós érv igencsak segített, hogy egyedül is megpróbálhatja. 
Na, így aztán igazi performansz lett belőle, úgy 15 percen át, melynek egyetlen konkrét eredménye, hogy a fél lábát sikerült belehelyeznie a nadrág jobb szárába, míg a másik bokáig csusszant bele. Ennél a fázisnál aztán képszakadás, mert igazából ülve nem lehet nadrágot felhúzni, állva viszont az egész nadrág a talp alatt van, így szintén alkalmatlan a felhúzásra.
Tiszta ördögi kör. Még szerencse, hogy idővel túllépünk ezen az óriási dilemmán.
