Jeleneleg úgy áll a költözés projektünk, hogy már az új lakásban vagyunk kb. 80%-osan berendezkedve, de azért vannak még felszereletlen bútorok, képek ... és hát mi tagadás, hevernek még itt-ott teli vagy üres dobozok is.

Persze a gyerekek egyből lecsaptak a kartonokra és beköltöztek, azaz Ádám beköltözött, Nóra pedig utánozta:
 

Bevitték legfontosabb tárgyaikat, és rájuk kellett hajtani a doboztetőt, amit persze Nóri csak mondogatott, de nem igazán tetszett neki.

Aztán a játék továbbfejlesztett változata az lett, hogy a dobozok őrbódékká avanzsáltak a szobák közti átjáró részeken, és aki elhaladt ott, annak vámot kellett fizetni (erre én is gyorsan bevezettem az étkezésekért járó fizetési kötelezettséget, mert különben teljesen eladósodtam volna, mivel kiderült, hogy én rohangálok a legtöbbet a lakásban).

Meg ilyen párbeszédeket hallottam:
Ádám: - Nóri, van bérleted?
Nóra: - nincs
Ádám: - akkor jegyet veszel?
Nóra: - nem
Ádám: - akkor van bérleted? (azért már ő is rájött, nem árt többször megkérdezni a kis libát)
Nóri: - van

Mondjuk Nóri is elég nagy adósságot halmozott fel az állandó mászkálásával, sőt néha jegyet is vett, csak elfelejtett áthaladni, persze én rendeztem költségeit a rántottapénzből. De ezt nem szeretném hosszú távon bevezetni.