Ebből a posztból most kiderül, hogy Nóra, alias Bucifej, bármilyen pozícióban - hanyatt, oldalt, álva, hason, ugrálva ... - pelenkázható, és az anyja, azaz én, bárhol, bármikor, röptében vagy akár félkézzel is kicserélem már azt a fránya pelenkát.
Mivel a nyárra tervezett "szobatisztaság" fedőnevű akciónk csúfos kudarcot vallott, egyrészről, mert Nóri nem barátkozott meg a bilijével, másrészről valahogy ez az egész mizéria nekem sem fontos, így ha nem akarja, hát én nem erőltetem. Egyébként voltak próbálkozásaink többször is pucér fenékkel rohangászás kategóriában, sőt a figyelmeztetéseket is megkaptam anyaaaaaaaa kaka-pisi, csakhogy az időzítéssel van igazából a probléma, mert egyszerre van a felkiáltás és a szemléltetés (volt olyan is, hogy komplett útvonalat hagyott hátra a Bucifej, még egy labirintusban sem tévedt volna el).
Így aztán kénytelen voltam tökélyre fejleszteni pelenkázási tudományunkat, főleg a spanyol út során.
Ilyenkor aztán tényleg nem válogathatja meg az ember, hogy hol, mikor szeretné, hogy jöjjön a cuccos, ha esemény van cselekedni kell. Viszont egész jól abszolváltuk a dolgokat.
Szintén nem a szobatisztaságra utaló jel, hogy Nóri imádja a pelenkázást, legalábbis mostanában a főzés mellett a kedvenc játéka lett (hiába az anyai minta ...). Mindennap új pelenkát kap a babi és általában büdöset is kakil. 
Mióta hazajöttünk, újra próbálkozunk a bilizéssel és egyszer egy csurit már röptében sikerült is elkapni, de azt hiszem, bevetem Kétimami tippjét, hogy a bilikönyv segítségével próbálkozzak.
