Utólag rájöttem, hogy igen rossz ötlet volt megtanítani Nórinak az énispiszeteispisze kezdetű örökzöldet. Úgy lefejelte az orromat, hogy azóta is sajog, ha hozzáérek, ráadásul sikítottam egyet, mikor az eset megesett, ami a kisasszonynak annyira tetszett, hogy alig bírta abbahagyni a kacagást.
Anyukák, óvakodjatok ettől a mondókától!!!
Viszont a Nóri verzióját én mosolyogtam meg: én is pisze, te is pisze ... (egy kis gondolkodás) ... összepisze.

Más:

Egyik reggel nyakába akasztja a táskáját és közli velem: anya, én ódovás vagyok! Először is óvodás, de te még csak jövőre mehetsz oviba, válaszoltam. Nem, Ádám is ódovás, akkor én is. Ádám már iskolás. Akkor én is iskolás ...
Na, megint jól eldumcsiztunk, de a lány rendíthetetlen volt. Lehet, hogy egy kicsit makacs?! Nem kicsit!