Múltkor Jonéknál lebzseltünk, és a nővére, Sophie éppen tévét nézett. Igaz, nem örültem neki, de Nóri is csatlakozott a bambuláshoz, erre Jon, aki mindig magyarul beszél hozzánk, sőt néha még a nővéréhez is, leteremtette Nórit, hogy Nóri nem vaccs (azaz watch). Ez két dolog miatt volt vicces, egyrészről, mert magyarul nem tudja, mi a tv-t nézni, és mivel nagyon odamondós kedvében volt, akár még angolul is, de elmondta a tutit. Másfelől viszont a lányom reakcióján haltunk be, aki ránézett a Jonra, kicsit gondolkodott, majd közölte vele, hogy de vaccs! Így megtanulta az első angol kifejezést kis barátjától, milyen megható.
Azért kíváncsi vagyok, hogy fog-e némi angoltudást felcsipegetni tőlük, habár tudom, hogy kicsi rá az esély, mert Jon tökéletesen ért és lassan már beszél is magyarul.

A másik dilemmám ez a tévénézés dolog. Korábban írtam, hogy Nórit nagyon sokáig hidegen hagyta a tv, még nyáron is úgy voltunk, hogy egy rajzfilmből kb. az első 5 percet nézte, aztán fogta magát és odébbállt. Nemrégen viszont egyszerűen rákattant a rajzfilmekre, most már simán megnézne több epizódot is mondjuk a hupikék törpikékből, de én némileg limitálom, max. 2-t nézhet, az kb. 20 perc, vagy a kisvakondból többet is, mert azok rövidebbek. Így mostanra rendszeres esti program lett a rajzfilmezés.
De ez vajon jó dolog, nem túl sok neki a napiszintű mese? Mennyi a még egészséges tévézés? Tudom, hogy sokan már a számítógépek előtt nevelik a gyereküket, de ettől az egésztől én valahogy fázom még. Lehetnék kissé modernebb ...
A kedvencem viszont, mikor gyerek ül és nézi a filmeket, én pedig azt nézhetem, ahogy ő figyel. Imádnivaló, ahogy kommentálja az eseméyneket, belekérdez vagy kacag a sztorikon. Múltkor kijelentette, hogy ő is egy törp. Erre megkérdeztem, hogy melyik, mert meg voltam győződve, hogy a törpillát vágja rá, olyan igazi szőkenő alkat. Erre nem a képembe mondja, hogy ő a törpapa ...