Megkésve bár, de nagyon boldog új évet kívánunk nektek!
Magunknak pedig (ha szabad) a tavalyinál sokkal, de sokkal jobb évet! Ráadásul az év zárása pont olyanra sikeredett, amilyen az egész szaros év volt. Kezdődött azzal, hogy az utolsó bejegyzésem után fogta magát a mobilinternetem és angolosan távozott, azaz néha előbukkant, de teljesen használhatatlanul. Köszönjük T-mobile! És így nemcsak a bejegyzéseket nem tudtam folytatni, de hátra volt még a karácsonyi élelmiszerbevásárlásom (Groby rulez) és egyéb nyalánkságok. Aztán, folytatódott egy kiadós influenzával, ami 27-én érkezett Nórának 39,2 fokos lázzal, majd két nappal később nálam landolt. (Azt csak zárójelesen jegyezném meg, hogy be vagyok oltva szezonálisra és h1n1-re is. Ennyit az oltásokról.) Mostanság kezdünk kilábalni belőle, így az összes programunkat, beleértve a szilvesztert is, le kellett mondanom. Na, tovább nem nyafogok.
A karácsony viszont jó volt, nagyon. Itt egy fotó a mézeskalácsot sütő Nóráról. Nagyon tüsténkének bizonyult, szinte végig gyúrt, formázott, rakosgatott velem, így van talán némi esélyem egy későbbi kiskuktára.
Azóta is mindig segédkezik a konyhában. Legutóbb például ő piszkálgatta le a lilahagyma külső héját, jól elbíbelődött vele, mire aztán észrevettem, az összes héjat egyenként szétbontogatta és felsorakoztatta nekem az asztalon.
Íme néhány kép az ünneplő és ajándékoktól elámult Nóráról.
És igen, a sasszeműeknek üzenem, hogy Nóra továbbra is gazdaságos. Sikerült ráadni a tavalyi ünneplő ruciját, ami természetesen egy Dóri-féle szerzemény.
És itt egy másik kép, ahol látszik egyben az is, hogy a teljes hupikék törpikék évadot birtokolja mostantól a kisasszony, keresztmamija jóvoltából, anyuka nem kis örömére (egyébként arra még mindig nem jöttem rá, hogy nem tudnak ezek a gyerekek századszori megnézés után sem megunni egy-egy rajzfilmet).
Tavalyi karácsonyt olvasgatva viszont rájöttem, hogy semmi emléke sem maradt meg belőle (holott akkor azt hittem), fogalma sem volt róla idén, hogy mi az a karácsony. Talán majd idén lesznek némi emlékfoszlányok ...
