Igen, igen és igen! Immár kerek egy hete, hogy Nóra leszokott a cumiról.
Ráadásul ezt is olyan nórásan intézte, azaz meg se kottyant neki az egész, míg én, az anyja, hónapok óta azon parázok, hogy úristenmileszhanemlesztöbbcumi.
A sztori a következő volt, vagyis, igazából nem is volt különösebb sztori. Tehát a nem különösebb sztori az volt, hogy a hétvégét Lőrincen töltöttük és vasárnap estére értünk haza. És persze este jött el mindig a cumi ideje, de mivel már csak egy volt belőle otthon, azt a szerencsétlent pedig nem találtuk, azaz én megtaláltam, de egy hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam, hogy mostantól nem fogjuk találni a cumit. Gyorsan eldugtam, majd kerestük együtt, de sehol semmi, a kiscsaj meg simán belenyugodott. Reggel pedig szerencsémre jött a kukásautó és megállapítottuk, hogy feltehetően elvitte a cumit. Hát ennyi. Nóri pedig meg sem említi, eszébe sem jut, hogy valaha cumi is létezett. Bárcsak én tudnék a csokiról ilyen simán leszokni :-)
Most már egyre biztosabb vagyok abban is, hogy 1 hét alatt még a fogai is szépen visszarendeződtek, már nem állnak annyira előre a kis lapátok.
