Már nagyon-nagyon itt volt az ideje, hogy Nórit kiszedjük a kiságyból. Valami biztos el van állítva az agyamban vagy simán csak lustaság, de valahogy későn eszmélek rá, hogy a gyerekem túlnőtte a dolgait. Így volt ez a fürdetőkáddal és most ugyanez történt a kisággyal is.
Alkalmanként, mikor délután elalszik, besurranok hozzá és nézegetem egy kicsit (annyira imádom, mikor békésen szunyókál, piheg az ágyban és ilyenkor még mindig felvetődik bennem a kérdés, hogy úristen, van egy lányom?! Aztán persze gyorsan átváltok meghatódottanyuka üzemmódból a napcsúcspontja üzemmódba és halálira élvezem, hogy nyugalom van) na, egy ilyen alkalommal le is fotóztam
és a képet nézegetve elhatároztam, hogy azonnal kell vennünk neki egy ágyat. Pláne egy igazi óvodásnak már tényleg dukál!
Mivel viszonylag kicsi a szoba, ezért kitaláltam, hogy magasított ágyat veszünk. Ráadásul megfigyeltem, hogy ő is imád kuckózni, így alulra berendeztünk neki egy kis játszó részt asztallal székkel és kiskonyhával.
Nagyon jó lett a szoba és a kisasszonynak is nagyon tetszik. Ma reggel anyósomnak 5percenként megmutatta.
Azonban valami hiba csúszhatott a szerelésbe (azuramnál panaszt teszek este), mert reggel fél 7-kor kelt fel a bestia, átjött és ugrált a fejünkön. (Én pedig nem tudok felkelni ilyen korán, inkább maradnék a fél 8-nál.)
Szóval, még jól be kell aludnia az új ágyat, de szerintem jó kis hely lesz neki.
