Ha most jó fej lennék, akkor azt írnám, hogy elképesztő gyerekem van, már 3 évesen olyan ügyesen koncentrál dolgokra, mindent igyekszik magába szívni és megfigyeli a legapróbb részleteket is.
Csakhogy én rossz fej vagyok, és kiakadok azon, hogy újabban hiába beszélek hozzá, egyszerűen rám se bagózik. Jó, jó, tudom, hogy ez nem egy nagy cucc, ilyet bármelyik gyerek tud, de könyörgöm, azért mégsem egy kiskamaszról van szó, ha 3 éves korában 3-szor kell elmondanom dolgokat, akkor mi lesz később?! Már komolyan elgondolkoztam azon is, hogy esetleg a hallásával van baj. Persze csináltam egy tesztet, suttogva megkérdeztem, szeretnél egy kicsi nyalókát? Természetesen egyből jött a válasz, hogy aha! Szóval, a hallásával nincs egyelőre komolyabb baj.
Ráadásul azért is sántít ez az egész ügy, mert mi, nők állítólag több dologra is tudunk egyszerre figyelni, én például simán tudok telefonálni, tévét nézni és közben kötni (volt egyszer egy telefonálós - autóvezetős verzióm is, de az nem jött be, Dóri tudna arról többet mesélni, ő volt a vonal másik végén :-). Na, a lányom ha rajzfilmet néz, rajzol vagy "olvas", akkor megszűnik körülötte a világ. Mondjuk, ilyenkor én is takarékra veszem magam, de mostanában már a normál élethelyzetekben is úgy kikapcsolja magát, hogy robbantani kellene, ha fel akarnám hívni magamra a figyelmet. A helyzet úgy tud még fokozódni, ha nem egyedül van, hanem a hasonszőrűvel, esetleg a Jonnal vagy a Blankával.
Mondjuk, a családban (persze Azuram ágán) ez nem egyedi eset, mert anyósom híres sztorija az, mikor reggel kérdezett valamit a gyermekem apjától, ő meg spontán megadta a választ este, mikor anyós azt sem értette már, hogy miről beszél, aztán összeállt a kép ...
És itt - egy még sajnos aktuális - havas kép a drága, jó hallású lányról.
