Eddig csak poénkodtam azzal, hogy a fiam futballista lesz, de most megcsillantotta tehetségét. Erős koncentrációt kérek a 20. másodperctől :-)
Nóra pedig elkezdett korizni. Szombaton voltunk az első órán, ahol tulajdonképpen végig esett és kelt, én pedig a pálya szélén már a lelki szemeimmel láttam, hogy hozza az edzőnő, Nóri pedig sírva követeli, hogy hagyják abba. Ehelyett vigyorogva közölte, hogy anyaaa, nem akarok hazamenni!
Egyébként az egész úgy kezdődött nála, hogy mióta az eszét tudja, állandóan mondogatja, hogy korizni szeretne. Mostanában pedig csak és kizárólag zoknit hajlandó felvenni itthon, mert az csúszik, és korimozdulatokat imitálva közlekedik a lakásban. Mondjuk a küszöbök néha megleckéztetik. Így elhatároztam, hogy akkor elcipelem korizni tanulni. Én sajnos nem igazán vagyok jó koris, inkább csak csoszogok a jégen és azt sem szívesen, mert befagy a fenekem közben, ezért edzőre bíztam a lányt. Azt azért megkaptam tőle óra végén, hogy anyaaa, te miért nem jöttél a jégre? Beszakadt volna, igaz? Kösz!
Hát meglátjuk, meddig tart ez a jeges vonzalom ...
