Hamarosan vége a nagy nyugalmamnak. A fiatalember december 20-án délután diszkrét keretek között, immáron a hátáról a hasára is átfordult. Diszkrétnek azért diszkrét, mert senki sem látta, viszont határozottan állíthatom, hogy a hátán fekve raktam le a játszószőnyegére, majd néhány perc múlva a hasán kapálózva találtunk rá (bal keze maga alá szorulva).
Aznap reggel mondtam is neki, hogy fiam, még van kereken 7 napod, míg 4 hónapos vagy, kérlek produkálj valamit, amivel lehet dicsekedni, no meg jön a karácsony, neked is kellene adnod valami ajándékot a nagyszülőknek. Szót fogadott, rendes gyerek ez.
Azóta megismételte a produkciót, de az a fránya kéz még mindig beszorul.
A másik hírem az, hogy ismét gyanúba kevert engem ez a fiú. Már kezdett hasonlítani az apjára is, olyannyira, hogy még anyós is megjegyezte, hogy kiköpött fiacskája, erre a kis gazemberem bevörösödött. Tiszta vöri a feje, mondjuk a pozitívum az benne, hogy legalább van haja pihéje a fején. Hát most így fest ...
