Talán még emlékeznek néhányan arra a korábbi Nórás sztorikból, hogy anyukám fodrász. Ráadásul az a fajta, aki hisz abban, hogy ha a gyereknek jó rövid a haja, akkor felnőtt korában is isteni dús sörénye lesz. Igaz, ez a tézis már az én esetemben sem jött be, mégis rendületlenül nyír mindent és mindenkit. Szerintem azért nincs otthon rojtos függönye sem, mert azt is simán lekopasztaná.
Így Nóra nem úszta meg, 3 éves koráig szinte kopasz volt, mígnem az oviban meglátta a gyönyörű copfos lánykákat és kérte, hogy neki is hadd legyen olyanja, na ekkor a nagymama is engedett. Azóta van hosszabb haja, és be kell vallanom, nagyon szép sűrű.
És eljött a pillanat, amikor a nagymamát már nem lehetett többé feltartóztatni és nekiesett a fiatalember fejének is, ami pasiról lévén szó, nem nagy gond, ő aztán lehet kopasz (Edinának biztos így tetszik majd, mert a tüsi fejekre bukik). A jó hír az, hogy a vörös tincsek eltűntek (Azuram egyfolytában kiskabosnak hívta), maradt helyette a kopasz fej némi szőke pihével.
Ha bárki is állítani meri, hogy gömbkocka vagy kockagömb nincs, az nem mond igazat, ugyanis a borics fejek igenis olyanok. És íme a végeredmény:
A kardigánt pedig én kötöttem, igaz még Dylan-nek készült, csak a méret miatt nem mertem befejezni. Kérnék virtuális vállveregetéseket :-)
