... pontosan melyiket művelte éppen a lányom, nem jöttem rá, de az biztos, hogy mestere a témának.
Teregettem, majd az ebédet készítettem, mikor Nóra közölte, hogy megy olvasni. Aztán időnként rápillantottam, mert volt egy olyan sanda gyanúm, hogy az óriási csönd nem jelenthet mást, mint szunyókálást (ami ráadásul nem igazán célszerű ebéd és az utána következő alvás előtt), és végül a harmadik leselkedés után így találtam a gyermeket.
No comment.
Viszont arról még nem számoltam be, hogy már végighallgatja a Boribon és Annipanni történetét az eljétől a végéig, na jó, azt nem mondom, hogy nem is szól bele. Ráadásul naponta minimum 5x elmesélteti magának.
Most azért nem állítanám, hogy végigolvasta az Anna, Peti és Gergőt, de láthatóan jól kifárasztotta. És ha nem lenne világos, vagy bárkiben kétségek merülnének fel (mint bennem), az egyik lába a könyv alatt, míg a másik a feje alatt található.
