vagyis a járókában.
Édesanyám unszolására beiktattuk a járókát, mivel szerinte nagyon szuper tud lenni, hogy a gyerek szépen eljátszik benne (állítólag én órákig ezt tettem, de ismerve magam, ezt eléggé kétlem), én pedig tudom tenni a dolgomat.
Hát ez nem egészen így történik nálunk. Mielőtt még felállt volna, kb. 6 hónapos volt már, amikor szépen összeraktuk, a nappaliba beállítottuk. Az elején nagyon tetszett neki és engem is nyugodalom töltött el, lám anyunak tényleg milyen igaza volt, és ez klassz dolog.
Aztán gyerek ripsz-ropsz felállt és elindult a kis felfedező túráira. Azóta mondanom sem kell, már ha közeledek vele a járóka felé, dünnyög.
Persze jött megint anyu okos tanácsa, hogy "hát biztosan nem rakod bele rendszeresen, a gyereket szoktatni kell hozzá", én pedig hiába ellenkeztem, hogy higgye el, naponta 2x edzem 20-30 percekre. Az elején sima ügy volt, de most már nem megy. Persze mikor kirakom a szőnyegre, klasszul odacsattog bucófej és a járókába kapaszkodva szépen lépeget.
De mikor reggel elmegyek fürdeni és belerakom, addig áll és huhog, amíg ki nem veszem. Azt hiszem, nem szereti a ketreclétet. Pedig sajnos vannak esetek, mikor nincs más megoldás ...
Most kíváncsi vagyok, ki kit tör be?