Igen-igen, tudom, lemaradtam az írással az események forgatagában, de most igyekszem pótolni.
Először is NÓRA 1 ÉVES LETT szeptember 26-án!!!!
De most folytatnám ott, ahol abbahagytam...
Végül viszonylag hamar meggyógyultunk mind a ketten, Nóri vasárnap délután lázasodott be utoljára, amikor váltottam és áttértem a homeopátiás szerekre, és milyen jól tettem, mert a belladonnától sokkal hamarabb lement a láza és éjszakára sem szökött fel (nem is értem magam, miért nem ezt használtam egyből, vagyis értem, anyukám paráztatott, hogy tessék rendes lázcsillapítót adni és én betegségemben annyira meg voltam szeppenve, hogy nem mertem ellenkezni és még feleselni is elfelejtettem).
Hétfőre úgy tűnt, minden ok a gyerekkel, kivéve, hogy nem akart enni. A nap végére eléggé ijesztő volt, hogy csak 1 kiflicsücsök volt a gyomrában, ezért gyorsan lenyargaltunk a gyerekorvosunkhoz (akivel persze folyamatosan telefonos kontaktusban voltam, csak megnyugtatott, hogy egy kis lázzal nem kell egyből hozzá rohanni, majd ha hány hozzá) és megállapította, hogy fáj a torka. Na, ekkor gyorsan adtam neki egy másik homeos szert és másnapra már az étvágya is megjött, azaz valószínűleg eddig is volt, csak nyelni nem tudott szegénykém. Ez az egynapos kényszerböjt pedig azt eredményezte, hogy Nóri pálcikaemberré változott, eddig sem voltak hurkái, de most már elég húzósan nézett ki, íme: 
.jpg)
Ez utóbbi kép pedig már a lábadozó Nóriról készült.
A másik nagy esemény pedig, hogy elkészült az első alkotás a posztmodern linearizmus jegyében. Önálló tollfogás és vonalvezetés. Most kicsit megzavart a gyermek, nem tudom eldönteni, hogy a muzikalitására vagy a kézügyesség fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt :-)
De az igazán nagy dolgok ezután történtek, szülinap meg ilyenek, hát gyosran folytatom is ...
