Óriásit léptünk előre mindenféle szájban történő eseményekkel.
Először is kezdem a fogakkal, ugyanis hihetetlen hajrába kezdtek, és a hosszú várakozás után (mikor már azt hittem, hogy Nóra lesz az egyetlen örökké fogatlan nő a világon) sorra fúrták át magukat az ínyen, igaz, kissé fura sorrendben, ami azt eredményezte, hogy fölül a B2 alias szemfog a legnagyobb, majd a B1 (metszőfog) a következő és így tovább egyre kisebbek, íme ...
És ha már ilyen klassz nagy fogai vannak a kisasszonynak, minimum fogmosás is dukál, ezért az esti fürdés programlistájára ezt is felvettük, persze igazából fogkefeevési kísérleteknek nevezhetnénk inkább.
Aztán a másik nagy előre lépés az evésben történt. Ráérzett a rágás örömére (ilyen is van, legalábbis neki, miknek lehet örülni ...) Ha a konyhában vagyunk és készítem az ételét, mindig kell adni valamit, amit rághat pl. kifli, sajt, alma stb. Mindezen felbuzdulva gondoltam, kipróbáljuk a falatkákat is, de szerintem ehhez még éretlen. A rágás örömén felülkerekedik a mohósága, így próbálom neki elmagyarázni, hogy a katonák nem azért vannak, hogy mindet egyszerre a szájába tömje http://www.indavideo.hu/video/Falogep
Mint látható, az evési kultúrában még van mit fejlődni, a gyermek még nem szalonképes, de dolgozunk az ügyön.