Egy liba és egy malac

Tegnap megint elolvadtam.
Gyermekemet a reggeli eszmélés után beültettem az ölembe körömvágáshoz. (Egyébként nagyon ügyi lett, már simán hagyja, hogy vágjam a kezén és lábán is, csak a végén kezébe kell adni a csipeszt, hogy ő is 'vághassa' az enyémet. Majd megtanítom neki a francialakkozást és akkor már nem is kell járnom manikűröshöz.)
Szóval ülök, ölemben a gyerek és éppen akrobatikáztam a lábkörmén, nehogy túl picire vágjam, meg mondogattam azt is, hogy anya igyekszik szép lábkörmöket fazonírozni, mert hát később nagyon fontos lesz, mikor majd lakkozni szeretnénk. Nóra nagyon értékelhette jószándékomat, mert egyszer csak spontán két puszit nyomott az arcomra. Imádom ezt a pillanatot, csak sajnos olyan ritkán van. Kissé fukar ezekkel a puszikkal.