Csak nekem fránya, mert a bili és Nóra igen jó barátságot kötöttek az elmúlt néhány napban.
A nagymamák folyamatosan nyüstöltek már egy ideje, hogy mikor akarom elkezdeni a biliztetést. Anyukám már a nyáron megvetette velem és azóta is minden héten minimum egyszer rákérdezett, na mikor kezditek már? hol a bili? és a társai, nekem pedig az egyik fülemen ki, a másikon be, és hallani sem akartam a biliről (egyáltalán nem gondolom, hogy olyan fontos minél hamarabb szobatisztaságra nevelni a gyereket, különben is a nagyokosok szerint 18 hónapos kor előtt a záróizmok még nem fejlődtek ki).
Mígnem egyik nap Kati mama fejébe vette, hogy na, akkor kezdődik a biliztetés. A Nórinak pedig bejött. Elsőre üres maradt, de következő alkalmakkor már pisilt bele (állítólag, de elhiszem). Én is ráültettem néhányszor, de nem történt semmi, azóta újra hanyagolom a témát. Különben is ennek valami rendszert kell majd kitalálni, mert rendszerint evés után telik meg a pelenka, de etetés alatt már csak nem ültetem bilire, az kissé morbid lenne.
Viszont valahogy a mamák kedve is alábbhagyott, legalábbis azzal érvelnek, hogy túl hideg van ahhoz, hogy levetkőztetve trónoljon a gyerek. Szerintem megunták, de legalább nem rágják a fülemet. Jó kis nyári projekt marad majd nekünk, akkorra már közelít a 2-höz meg meleg is lesz...
Nóri viszont nagyon megszerette a bilit, így néha azon kapom, hogy kicsempészi a fürdőszobából, ráül ruhástul és közben mondja, hogy tü-tü-tü és próbálja hajtani a lábával, mint a kisautóját, vagy csak egyszerűen sétáltatja a lakásban.
Barátkoznak.