Szolgálati közleménnyel kezdeném: nagyon jólesik, hogy ilyen nagy figyelmet szenteltek Nóra szerelmi szappanoperájának. Soha nem látott látogatási rekordokat döntögettem ez idő alatt, amit ezúton is hálásan köszönök (kommenteket szintén köszönném).
Ami pedig Nórát illeti, egyelőre nem csillapodnak heves érzelmei, ugyanis nem múlik el nap, hogy Jont ne emlegetné. De azt hiszem, hallgatott rám, mert már visszafogottabban hozza fel a témát és ma reggel mikor Jonnal véletlenül összefutottak a folyosón, nem ugrott egyből a nyakába, csak szégyenlősen mosolygott a kezében lévő akármit morzsolgatva. Jon pedig igazi kúl pasi módjára egy sármos mosolyt küldött Nórinak érzelmeit nem kimutatva.
Dylan-nek pedig üzenjük, hogy még nincs veszve semmi, csak egyelőre az éretebb pasikkal foglalkozik a lány, de eljön majd az idő, mikor az igéző kék szempár, az ír vér és a fiatalság lesz előny.
