Mondhatom, igen dolgos lányunk van, ami nagy öröm egy szülőnek (kivéve persze, mikor kipakolja a szekrényét, lerángatja a kiteregetett ruhákat vagy kiöntögeti mosogatás gyanánt az edények tartalmát).
Nóránk különösen vonzódik a kerti munkákhoz, azon belül is elsősorban a locsoláshoz. Kapott hát egy kiskannát, ami kizárólag az ő felügyelete alatt lehet használatban, esetleg akkor hozzáérhetek, mikor megtöltöm vízzel. Persze ebből egyből adódik a további folyamat, hogy a kanna tartalmának a fele már útközben a ruháján landol, a másik fele pedig éppen öntés közben borul ki, szegény virágok pedig hoppon maradnak. Persze én próbálom finoman megmutatni, hogyan is kellene ezt végezni, de rájöttem, hogy ez csak olaj a tűzre, mert erre mérgesen, öntöm-öntöm felkiálltással, tiszta erőből kirántja a kezét, így ilyenkor egyből kiömlik az összes víz.
Van egy gond is. Mint láthatjátok a képeken, sajnos a cica is igen kedveli a kerti munkákat, így ő az egyetlen, aki a locsolás folyamatában Nórával tevékenykedhet nagy egyetértésben. Cica igazi nemes lélek, nem szól bele a munkába, de lelki erőt ad és nagyon szolidáris, mert pont olyan koszos és vizes szokott lenni, mint a gyermek.
