Jelentem, Nóra belépett a mindentmindenhováhurcibálok korszakába.
Mostanra megszűnt, hogy otthonról kettesben indulnánk el, mert minimum egy baba biztosan velünk jön, de kiszemelt áldozatai lehetnek még táskák, hátizsákok - kapott ugyanis néhány tetszetősebb darabot innen-onnan - katonák és persze az említett babák minden minőségben és mennyiségben.
Egyetlen aprócska gond van csak, az, hogy a lépcsőn még kapaszkodnia kell, de mivel tele van mindkét keze, a következőt játsszuk: én felajánlom lovagiasan a segítségemet, amit ő gyorsan visszautasít. Aztán a kis libámnak is leesik, hogy így mégsem tud megküzdeni az elemekkel és hosszas gondolkodás után rámbízza valamelyik szerzeményét. Ám folyamatosan aggódó pillantásokat dob felém, mert biztos sejti, hogy a fejemben azt forgatom, hogyan tudnám visszacsempészni a lakásba.
Végül győz Nóra és szerzeményei.
