Ma a lányom úgy döntött, hogy nem vesztegeti idejét többet a babajátszóterekkel, az kis vakarcsoknak való, ő már eléggé nagy ahhoz, hogy a rendes, nagy játszóteret vegye birtokba. Persze erős motivációs tényező, hogy a félbátyja, Ádám (11) is velünk volt.
Nem mondom, hogy blazírt arccal tudtam végignézni, ahogy a kötélhágcsón nyomul felfelé, majd átmászik a függőhídon (először velem, majd egyedül, ami nem mellesleg nekem sem volt egyszerű), aztán a hosszú csigacsúszdán teper lefelé, és mindez ráadásul fejmagasságom felett, ezért is tudtam alulról fotózni, de szerencsére a gyerek fizikailag, én pedig idegileg átvészeltem a kalandot.
És itt egy igazi kiképzős felvétel, a képen nyomokban egy Nóra is látható ...
